Jön a vihar

Semmilyen körülmények között nem merném magamra venni a filmkritikus köpenyét. Nem értek hozzá. Ha valami okosat szeretnék olvasni egy-egy filmről, akkor felkeresem évszázados cimborám blogját, amit ezúton is szeretettel ajánlok mindenkinek. Ennek ellenére nem tudom visszafogni magam, amikor egy-egy film megmozgat bennem valamit, és az életemhez, gondolkodásomhoz, érzelmeimhez kapcsolódó üzenetet hordoz, legyen az akár pozitív, akár negatív.

Ez történt legutóbb is, a Vihar előtt című filmmel. A kritikusok már mindent elmondtak róla, amit el lehetett, ezért nem akarom ismételni őket. Azt hiszem, a Rotten Tomatoes 21%-os vagy az IMDb 5,2-es értékelése nem is igényel különösebb magyarázatot, és talán túlzás nélkül állíthatom, hogy a film (valószínűleg) egyetlen pozitívuma, hogy két kiváló Oscar-díjas színész alakítja a főszerepet.

Ami engem megfogott, az az elvi-etikai háttér, amire a cselekmény épül. "Senki sem hal meg a szigeten... ha betartod a szabályokat." – így a film mottója. Hosszas töprengés után sem igazán sikerült rájönnöm, hogy – a film végkifejletéből kiindulva – ez a mondatocska, és úgy összességében az egész film inkább a szabályok betartása mellett vagy azzal szemben foglal állást. Vagy épp rejtelmesen a néző lelkiismeretére bízza, hogy melyik következtetést vonja le belőle.

Mindenesetre nem tudtam nem észrevenni az egész történet mögött meghúzódó mondanivalóban egy apró gikszert, aminek szerintem komoly jelentősége van. Ez a számomra kifogásolható rész pedig nem más, mint hogy egy hánytatott sorsú, elhagyott és bántalmazott kisfiú dilemmáját egy az egyben átülteti egy szabad, életerős és felelős felnőtt férfi helyzetébe. "Nem hal meg senki a szigeten, ha betartod a szabályokat..." és a szabályokat pedig mindenkinek be KELL tartani ugyebár. Persze ha egy magatehetetlen gyermek követ el valami szabálytalanságot, mert nem lát maga előtt más kitörési lehetőséget (és akik látták a filmet, tudják, hogy itt a "szabálytalanság" egy kifejezetten enyhe szó), akkor neki értelemszerűen betudjuk enyhítő tényezőnek azokat az embertelen körülményeket, amelyek között él. De ugyanezt az érvet nem alkalmazhatjuk egy felnőtt emberre, akinek teljesen más a helyzete. Hiába nevezi el a nagy halat "Igazság"-nak, hiába teszi, amit tesz a saját karrierjének kockáztatásával vagy végső soron a kisfiúért. A szabályokat áthágni nem okés, és pusztán azért, mert valaki egyszer megtette, amit akár még meg is bocsátunk neki, nem jelenti azt, hogy az teljesen érvényteleníti magát a szabályt.

Ezt a bejegyzést próbáltam úgy megfogalmazni, hogy ne lőjem le vele a film poénját, és szerintem sikerült. Ha megnéztétek, és van vele kapcsolatban véleményetek, bátran kommenteljetek! Kíváncsi vagyok. :)