Már majdnem úton

Holnap reggel indulok Olaszországba!

Természetesen mindent az utolsó pillanatra hagytam, (kedves ismerőseim, valaki meglepődik ezen? :) és ennek többek között az a következménye, hogy most csak így kapkodva, szedett-vedett módon számolok be a készülődésről és az indulásról. Az imént megkönnyebbülve konstatáltam, hogy az összekészített holmijaim elférnek a rendelkezésre álló térfogatban, úgyhogy az utolsó simításokat a pakolás legnagyobb részét reggelre halasztom, most pedig elmegyek aludni - amit igyekszem kellőképpen értékelni, mivel egy darabig nem fekszem bele ebbe az ágyba. Szerencsére van mi miatt fáradtan lenni: két búcsúbulim is volt! Egy a vegyészekkel, egy pedig a fokolárosokkal. Mind a kettőt nagyon köszönöm!

Sajnos nem vezettem statisztikát arról, hogy az elmúlt hetekben milyen kérdésekkel bombáztak az emberek, amikor megtudták, pedig érdekes lett volna; ha másért nem, legalább azért, hogy tudjam, miről kell majd itt beszámolnom. Egy átlagos párbeszéd nagyjából így nézett ki - és ezzel most remélem sikerül egységesítenem azt a történetet, amit külön-külön előadtam azoknak, akiktől elköszöntem. (Az eltérések természetesen csak a részletes verzió tökéletlen leegyszerűsítéséből eredhetnek... :)

GY. I. K. Bercihez, amelyeket ezennel egyszerre megválaszolok

Tulajdonképpen hova mész és mennyi időre? 

Firenze mellé, egy Loppiano nevű kis városkába, a Sophia Egyetemre. A jelenlegi állás szerint egy évig leszek ott.

És mit fogsz ott tanulni? 

Ez egyelőre számomra is meglepetés... A Sophia egy katolikus egyetem, ahol filozófiát, teológiát, közgazdaságtant, szociológiát, politológiát tanítanak, és ezeket megpróbálják egymással párbeszédbe hozni. Így egy "multidiszciplináris" szemléletmódot adnak át. Ez alapvetően egy mesterszak ("Az egység kultúrájának alapjai és távlatai"), de mivel én csak egy évig leszek ott, ezért valószínűleg egy egyéni tanrend mentén felépített képzést fogok elvégezni, aminek a végén nem diplomát, hanem egy felsőfokú szakképzettséget fogok kapni, legalább is valami hasonlót. 

Akkor ezek szerint a kémiát abbahagyod? 

Nem! Idén befejeztem a kémia szakot, de a doktori iskola elkezdése előtt úgy gondoltam, hogy megengedhetem magamnak, hogy egy évig világot lássak - és ezt a korábbi és eljövendő témavezető(i)m is megerősítették. 

És tulajdonképpen miért akartál kimenni? 

Na ez az a kérdés, amire majd alaposan válaszolok egy későbbi bejegyzésben. (Reklám! :)

Hol fogsz lakni? 

Az egyetem kollégiumában. 

És tudsz olaszul? 

Ez attól függ, hogyan definiálod a nyelvtudást. :) Remélem hamar belerázódom. 

Egyedül mész? 

Nem, egy barátommal, Fekete Danival együtt, de ő nem az egyetemre jön. Viszont lesz egy magyar évfolyamtársam: Fejes Panni! 

Hogyan mentek? 

Autóstoppal. 

Ez most komoly? 

Igen. Eléggé izgulok, de majd csak lesz valahogy... úgy még sosem volt, hogy sehogy se lett volna. 

Annak, hogy kimész, van köze Istenhez?

Van.

És a tizenhárom plusz egyes, a kedvencem:

Azért mész ki, mert pap akarsz lenni? 

Nem. 
(Felhívnám rá a figyelmet, hogy a szerző balladai homályban hagyja a kérdést! A) Nem, nem azért megyek ki, vagy B) nem, nem akarok az lenni.)

A következőkben beszámolok majd a részletes motivációról, és hogy mit is várok ettől az egésztől - talán nekem is jót tesz, ha megpróbálom megfogalmazni. A várakozások után pedig majd jön a valóság! Remélhetőleg képekkel, és sok vicces történettel.

Nektek pedig köszönöm, hogy olvastok! Igazából nem tudom, hogyan kell blogot írni, úgyhogy segíthettek: mondjátok, hogy miről írjak, kérdezzetek, javítsátok ki a stilisztikai hibákat, mindenért hálás vagyok! Igyekszem idevarázsolni a kintlét hangulatát.