2019. február 9., szombat

Elmentem és visszajöttem

Ezt a blogot több mint 5 éve nyitottam (belegondolni is szörnyűség! Hogy eljárt felettem az idő...), amikor kicsiny hazámat, szerető családomat és évszázados pajtásaimat elhagyva Loppianóba költöztem, hogy egy teljes tanévre a Sophia Egyetemi Intézet diákja legyek. A bejegyzéseim ennélfogva épp kicsiny hazámhoz, szerető családomhoz és évszázados pajtásaimhoz szóltak, hogy időről időre számot adhassak hogylétemről. Így hát amikor külföldi tanév véget ért (ami nem mellesleg életem eddigi legmeghatározóbb időszaka volt), a blogom is beteljesítette küldetését és visszaadta nemes lelkét az írójának. Azazhogy...

Maga az oldal nem szűnt meg, ez azonban éveken át teljesen hidegen hagyott engem. Amikor néha-néha mégis csak visszaemlékeztem rá, arra gondoltam, hogy valószínűleg csupa olyan ember követte, akik számon tartottak, és tudták, hogy külföldi kalandom véget ért. Azt szinte teljesen valószínűtlennek tartottam, hogy közülük - közületek - bárki is rendszeresen megnyitná az oldalt egy újabb bejegyzésben reménykedve - még a legutolsó bejegyzésben szereplő betartatlan ígéret miatt sem, amely szerint még egy végső, összefoglaló írásnak kellett volna következnie.

Akkor most ugyan miért? Hogy jutott eszembe feléleszteni egy egyéves futamidőre szánt, majd 5 évre alvó üzemmódba kapcsolt blogot?

Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztat, hogy nagyon szívesen írnék mások számára is elérhető módon azokról a benyomásokról - legyen az egy film, újságcikk, utazás, találkozás, élmény, előadás, beszélgetés, bármi -, amelyek hatással vannak rám egyszerű és hétköznapi életem során. Nem pusztán azért, hogy ezeket kiírjam magamból: arra elég lenne egy napló. Inkább azért, mert... lehet, hogy furcsán hangzik, de... ezekről a "dolgokról" szeretnék másokkal is beszélgetni. A rohanó, jellegtelen napok sorozatában olyan nagy érték tud lenni egy-egy szokatlan vagy provokatív gondolat, hogy túlságosan nagy luxus lenne ezeket veszni hagyni anélkül, hogy valakivel egy jót beszélgessek róluk. Hogy erre vajon alkalmas-e egy blog? Majd meglátjuk.

Szóval a jövőben néha-néha meg fogok jelentetni egy-egy apróságot, amelyek mostanában foglalkoztatnak. Szigorúan tesztjelleggel: hiszen egyelőre abban sem vagyok biztos, hogy bárki követi még ezt a blogot. Őszintén szólva azt sem igazán tudom, hogyan kell jól üzemeltetni egy ilyen oldalt. Kezdetnek talán nem lesz rossz, ha beállítok egy közepesen vállalható profilképet, aztán a többi majd vélhetőleg jön magától.

Te, Kedves Barátom, rögtön különlegesnek érezheted magad, ugyanis a legtöbb emberrel ellentétben már átmentél a szűrőn, és észrevetted, hogy megjelent egy új bejegyzés. Ha kíváncsi vagy a folytatásra, olykor látogass el ide, ha időd engedi. Ígérem, csupa érdekes dologról lesz szó. :)