Újra itt!

Előszőr is:

Nem tudom, hogy önmagában annak a ténynek van-e legalább egy bejegyzésnyi információértéke, hogy már vagy egy hónapja nem írtam bejegyzést. :) Mindenesetre most megint tollat ragadtam, és ígérem, megpróbálom felvenni az újév ritmusát.

Itt a Sophián is volt karácsonyi és szilveszteri szünet, (még úgy is, hogy a "szorgalmi időszak" lett miatta félbeszakítva), de gondolhatjátok, hogy ettől függetlenül nagyon intenzív napjaim voltak. Karácsony előtt néhány nappal Rómában voltam, a Fokoláre Mozgalomhoz tartozó fiatalok nemzetközi találkozóján. Aztán értelemszerűen hazamentem karácsonyra; összesen 7 fantasztikus napot töltöttem otthon, és ezúton is szeretnék hálás köszönetet mondani minden kedves rokonomnak, barátomnak és üzletfelemnek, akivel akár csak egy fél szót váltottam, vagy akár egy egész délutánt végigbeszélgettünk! Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyen sok ismerősömmel sikerül összefutnom ilyen rövid és ráadásul mozgalmas időszak alatt. Külön köszönet mindenkinek, akik szóban is visszajeleztek a blogomat illetően: ez bizony nem kis motiváció, és hálás vagyok érte. Talán említést érdemel december 25-i családi ebéd, amelyre kis családommal vendégül láttuk szobatársamat, Gabrielt, és unokatestvérét, Bernardot Brazíliából. Hogy kerültek oda? Hát, bizony, ez érdekes... :) de mindenesetre nálunk voltak, és így nekünk is és nekik is különleges volt az a nap. Nálatok mikor ebédelt utoljára karácsonykor két brazil? :)

29-én indultam vissza Loppianoba, mégpedig 5 magyar lelkes kollégával együtt a TVShoeShine nevű internetes TV-blogtól, akik azért jöttek, hogy megismerjék a városkát, készítsenek egy dokumentációt róla, és persze együtt bulizzanak velünk szilveszterkor. Azt hiszem, mindegyik projektjük jól sikerült (bár az alkotás még nem készült el), de ami még engem is meglepett, hogy mindeközben én magam is megismertem Loppianot, pedig azt hittem, hogy már ismerem. :)

Azt a néhány napot, ami az egyetemi rutin újrakezdése előtt maradt, nagyrészt pihenéssel töltöttem (többek között lovagolni is voltam), és igyekeztem nem gondolni arra, hogy milyen kevés van már csak hátra. :) De azért a szívem mélyén már nagyon vártam, hogy ezen a héten végre újra beinduljon itt az élet; egyrészt mert a Sophia nélkül Loppiano olyan üresnek tűnt (persze a jelen lévő évfolyam- és lakótársakkal minden lehetőséget kihasználtunk, hogy együtt lehessünk), másrészt pedig ez a kis szünet tényleg alaposan átmozgatott, felfrissített, és segített picit jobban megértenem, hogy miért is vagyok itt. Így most bizony nem vagyok híján a lelkesedésnek, ami Sophia folytatásához kell.

Képeket, mint mindig, majd megpróbálok kérni azoktól, akik kitartóbbak nálam a fotózásban, a következő bejegyzés pedig NAGYON hamarosan érkezik! Ezúttal egy olyan témáról, amiről ezen a héten tanultunk a logikaórán, és igencsak megmozgatott.