A múlt hét szerdai vizsgám a "krisztológia" nevet viselte, és gyakorlatilag abból állt, hogy szóról szóra átvettük Márk evangéliumát. Ez a két dolog ott ér össze, hogy Márknál gyakorlatilag központi szerepe van Jézus krisztusi küldetésének, amit már ez első mondatban hangsúlyoz, és az egész szöveg valamilyen formában ezt magyarázza.
A tudományfilozófia pedig, csak hogy a végére maradjon a nagy attrakció, ebben a modulban a legnehezebb és a legfontosabb órám volt. Igazából nem is értem, hogyan kaphattam vegyész diplomát anélkül, hogy ezekről egy árva szót is halljak, (remélem ezt olvassa valamely korábbi vagy jövőbeli tanárom vagy kollégám...:) Mit jelent a tudomány? Egy állítás milyen elv alapján következik egy másikból? Milyen érvényességi köre van? Mitől lesz valami áltudomány? Mit jelent a kísérlet és mi köze van a valósághoz?
Csak hogy érzékeltessem a téma jelentőségét: gyakorlatilag az egész "modern tudomány", amit legalább is tudat alatt az emberiség legerősebb fegyverének tartunk, ha "igazságról" van szó, arra épül, hogy teszünk egy megfigyelést, (ha alaposak vagyunk, akkor többet), és konstruálunk belőle egy általános következtetést. Ez az indukció, és nem kell hozzá Arisztotelésznek lenni, hogy megállapítsuk: semmilyen logikai nem garantálja, hogy egy egyedi megfigyelésből levont általános következtetés igaz lesz. (A matematika ezzel szemben deduktív tudomány, de az meg nem a tapasztalatokra épül, és nem is lehet minden probléma nélkül alkalmazni rájuk.) Nem csoda hát, hogy a huszadik század teljes tudományfilozófiai története az indukció igazolásáról vagy kritikájáról szólt - anélkül, hogy világos, vitathatatlan konklúzió született volna.
Jé! Te pont azt a problémát feszegeted itt a végén, amit még az egyetemista időszakom végén olvastam Simonyi Károlynak a Fizika kultúrtörténetében. Mindig vágytam rá, hogy utánanézzek jobban ennek a kérdésnek, de még sajnos odáig se jutottam, hogy valahol beszerezzem a könyvet magamnak továbbolvasásra. A könyv drága, és mindig elkapkodták, amikor megjelent. Pedig arról szól, hogy mi biztosítja azt, hogy valami megtörtént valami módon, és ugyanolyan fizikai paraméterek mellett a dolog ugyanúgy fog máskor is megtörténni, és nem valami más csoda. A válasz az, mert így szokott és nem tapasztaltuk még az ellenkezőjét. Az ember azt gondolná, hogy a modern tudomány sokkal stabilabb talajon áll, pedig van némi kátyú rajta.
VálaszTörlés