Csak így egyszerűen. Gondoltam, így jobban kifejezi lényeget, mintha azt írtam volna, hogy "A zene szellemisége: zenehallgatás, reflexió, és zenei gyakorlatok", ami ráadásul borzalmas fordítás is lenne.
Félretéve a tréfát: nagyon kellemes kurzus volt, csütörtök délutánonként 3-tól fél 7-ig, hat héten át. Minden alkalommal más professzor jött órát tartani, így volt szerencsénk zongora- és hárfaművészektől, előadóművészektől és zenetudósoktól hallgatni az előadásokat, és bizony nem ritkán a szónak a "színházi" értelmében, ugyanis többen voltak, akik zenéltek is nekünk.
Két dolgot emelnék ki a kurzusból, ami nekem sokat jelentett. Az egyik annak felfedezése volt, hogy a zene lélek és élet, nem pedig valami tudományos dolog, amit le lehet írni és elmagyarázni. Az igazi szépsége akkor jelenik meg számunkra, ha egy megélt tapasztalat kifejeződésévé válik - akár hallgatjuk, akár csináljuk.
A másik pedig, bármilyen furcsán hangzik, a vizsga volt. :) Arra kaptunk ugyanis jegyet, hogy mindannyian bemutattunk egy néhány oldalas dolgozatban, ma pedig egy 10 perces előadásban is valamit, amire a kurzus kapcsán inspirációt éreztünk. Amellett, hogy meglepően élvezetes volt készülnöm a beszámolóra (a magyar népzene és a komolyzene kapcsolatáról beszéltem - mindenképp nézzétek meg ezt a videót... óriási!!!), nagyon színvonalas és tartalmas előadásokat hallottam a többiek részéről; például a zene és a menedzsment vagy épp a politika közötti kapcsolatról. Mert van bizony! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése