Ezen a ponton úgy érzem, eljött az idő, hogy hozzátegyem a saját teológia meglátásomat Aquinói Tamáséhoz, megalapozva ezzel egyháztanítói pályafutásomat. Azt állapítottam meg ugyanis, hogy egy átlagos vizsga során egészen hasonló érzelmeket élünk át: előtte a félelmet, közben az értelem hiányát (mármint a fejünkből), utána pedig a szomorúságot... egy egyetemista élete tulajdonképpen egészen hasonlít Jézuséhoz. :)
Félretéve a tréfát, természetesen nem ez a grandiózus felfedezés volt az egyetlen gyümölcse a kurzusnak. Sőt mi több, néhány óra igen mélyen megérintett; ebben a modulban azt hiszem semmilyen más tárgyunk nem volt, amelyik ennyire a mi életünkről szólt volna.
Értelem nélküliség nem inkább értelmetlenség?
VálaszTörlés(Az egyik amitől nagyon ki tudok készülni...)