Ma a modern természettudományok történetéről szóló órán a professzorunk röviden elmagyarázta az univerzum történetét. Többek között megtudtuk, hogy a tudomány mai állása szerint nagyjából vissza tudjuk követni az elmúlt 13,8 milliárd évet egészen az ősrobbanásig, viszont semmit sem tudunk mondani az első 10
-43 másodpercről. (Ez amúgy a Planck-idő, és elég fontos szám a kvantumfizikában.) Én csillogó szemmel hallgattam, mivel a tananyag már ismerős volt nekem még az ELTÉ-ről, és fantasztikus volt újra meghallgatni filozófiai-teológiai megközelítésből is.
Este előkerült a téma az asztalnál, mire az egyik közgazdász évfolyamtársam enyhe humorérzékkel fűszerezve így fejezte ki a nemtetszését: ugyan ki az ördög volt képes kifizetni irgalmatlan sok pénzt azért, hogy végül valaki felfedezze ezt a számot?
Jó kérdés. Mindenesetre az ezt követő félórás
vita baráti beszélgetés :) után legalább bennem is tudatosult, hogy egyelőre sajnos még elég sokan halnak éhen, pont miközben ezt a bejegyzést írom, ezért a természettudomány "szépsége" mellett bizony nagyon is helyt kell adni a felfedezések (és befektetések) hasznosságát hangsúlyozó szempontoknak is.
Mikor már majdnem 2 éve körbevezettek minket a CERN-ben, bennem is felmerült ez a kérdés. Mikor az egy főre eső anyagiakra terelődött a téma, annyit mondtak, hogy minden ország körülbelül annyival járul hozzá az effajta érdekes atomfizikai kutatásokhoz, ami egyénekre lebontva egy héten egy kávé ára. És bármilyen érdekes is a múltat kutatni, bennem ugyanígy pro- és kontra érvek sora vetődött fel külföldi látogatásom után ez ügyben. Röviden: egyrészt a kutatások "melléktermékeként" sok olyan dolgot fedeznek el, ami az emberek életét könnyebbé - és gyakran olcsóbbá - teszi.
VálaszTörlésMindemellett...kinek mit jelentene az az egy heti kávéra szánt összeg...valószínűleg ezeket a pénzeket lehetne sokkal humánusabb célokra is felhasználni...
Annyira jó a blogod, Berci! :)
Öröm újra és újra olvasgatni az eszmefuttatásaid és a történeteket!
Csak így tovább!
Szép napokat!